3/44 ⚽️Csak bízni kell ⚽️

Stephan: Hazafelé indultam mikor a telefonom csörgése törte meg Kitti körüli gondolataimat. Meg sem nézve ki keres, megnyomtam a gombot, és beleszóltam a készülékbe. 

- Hello. Mondd akárki is vagy! 

- Szia Stephan, Zlatan vagyok. - Hallottam a Svéd focista kicsit ideges hangját.

- Mondd haver, hogy vagy? 

- Jól, bár kicsit fáj a lábam, de már hamarosan túlleszek a műtéten és remélhetőleg minden jó lesz. 

- Mikor műtenek meg? - Érdeklődtem és egyből eszembe jutott Lili, akiről tudtam végig a férfi mellett tartózkodik. 

- Szerdán, és, hogy őszintén megmondjam eléggé berezeltem már tőle, de Lili előtt nem mutathatom ki. 

- Gondolom eléggé ráparázott már ő helyetted is. 

- Igen, és azért hívtalak, mert szeretném, ha segítenél. De persze nemleges választ is elfogadok, hiszen neked is edzések vannak, és mérkőzések, vagy...

- Zlatan! Mondd, mit szeretnél, és átgondolom. 

- Mivel Szerdán műtenek, ami altatásban fog történni,  ő egyedül lesz egész nap. Bár Mino itt van, de tudom, hogy annyira nem bírják egymást elviselni. Figyelj nekem elég, ha csak a műtétem napjára iderepülsz és másnap, mikor magamhoz térek, visszarepülsz. Lili annyira érzékeny és annyira tragikusan fogja fel ezt az egész procedúrát. Pedig nem is egy akkora dolog.

- Zlatan ez nagydolog! Minden műtét lényeges, és fontos. Nem csoda, hogy félt, hiszen a fia apja vagy. Érthető, hogy ilyenkor sok minden átfut az agyán. 

- Igazad van, de túlreagálja és így én sem tudok pozitívan gondolkozni. De ami a legjobban zavar, hogy nem tudok segítség nélkül fürödni, lábra állni, sőt még mosdóba sem tudok elmenni egyedül. Ehhez pedig Lili segítségét kell kérnem, ami már egyre jobban megalázó. Az operáció után még így sem állhatok lábra pár napig, és nem akarom, hogy azt lássa, szenvedek, vagy az ágyba kell végeznem a dolgomat. Rá kéne beszélned, hogy repüljön vissza veled. 

- Nézd, Ibra, odamegyek és mellette leszek, ameddig csak tudok, de, Lili nagyon makacs. Nem gondolnám, hogy egyedül hagy. 

- Csak próbáld meg! - Kérlelt mire rábólintottam. - Még egy kérés mielőtt elköszönünk. - Szúrta oda gyorsan. - Ne mondd Lilinek, hogy idejössz, legyen neki meglepetés.

- Megegyeztünk, és vigyázz magadra! 

- Rendben, igyekszek. Köszönöm Stephan! - Hálálkodott majd kinyomta a készüléket, én pedig amint hazaértem, megbeszéltem Kittivel mindent. Örültem, hogy rábólintott, hiszen nem akartam, hogy feszültség legyen köztünk ez miatt. Gyorsan lefoglaltam a jegyem Amerikába, és reméltem Lili örülni fog a látogatásomnak.

Zlatan: Vasárnap este indultunk útnak és - bár kicsit tartottam tőle- örültem, hogy minden rendben ment. Érezhető volt ugyan a feszültség, de szerelmem és ügynököm tűrhetően viselkedtek egymással. A leszállás után azonnal a kórházba indultunk, majd megkaptam a privát szobámat és Lili segítségével kipakoltam a dolgaimat. Jóérzéssel néztem körbe a helyiségbe, hiszen nem volt kórterem kinézete. A csontszínű falakon apró virágos tapéta csík futott végig, a krémszínű függöny pedig jól harmonizált a bútorokkal, ami az ágyon kívül egy nagyobb szekrényből és egy bőr kanapéból állt. A szobámból nyílt még a fürdő, amibe a wc, kézmosó és egy tusoló foglalt helyet. Mondhatnám, hogy jó érzés volt itt lenni, de azért annyira mégsem. A kórház nagyon nagyvonalú volt velem, így kaptam egy magánkódot, amivel használhattam az internetet így tartani tudtam a kapcsolatot a barátaimmal és a családommal is. Jóérzés volt magányos időszakaimba végigpörgetni az üzeneteim között, és látni, mennyien gondolnak rám, és mielőbbi jobbulást kívánnak nekem. A rajongók mellett, sok mostani és régebbi csapattársam is üzent, és egy páran még telefonon is felhívtak. Hétfőn megkezdődött a műtétre felkészítés, és végre személyesen is találkozhattam az orvosaimmal. Az operációt két jó nevű doktor végezte, akik közül egyikük Hon-Kongba való. Bíztam bennük és minden kérdésre csakis őszinte választ adtam. Nem volt mellébeszélés, hiszen a karrierem múlt azon a pár órán, amíg a kezeik között fogok feküdni. Kedd este már vacsorához készülődtünk Lilivel és Minoval mikor belépett a doktor, az egyik nővérrel, hogy egy újabb vért csapoljon le az ereimből, és ellenőrizze, hogy bevettem- e az éjszakára felírt nyugtatókat.

- Jó estét Zlatan. Hogy van? Meghoztam a röntgen eredményét, ami sokkal tisztábbá teszi azt, hogy milyen eljárással kezdünk neki a műtétnek.

- Köszönöm. - Néztem rá kedvesen. - Nagyon durva?

- Nem, már láttam ennél rosszabbat is. Nyugodjon meg minden rendben fog menni.

- Igyekszek, csak kicsit régen voltam már kórházba.

- Mennyi ideig fog tartani? - Kérdezte Lili azon az aggódó hangján, amit mostanában mindig hallok tőle. Az orvos fentebb tolta a szemüvegét majd ránézett és folytatta.

- Úgy számolom, hogy Zlatan lesz az első, és már nyolc órakor betoljuk a műtőbe. Előtte kapni fog egy gyógyszert, ami elveszi az idegességét. Ezt kaphatja, szájon bevehető tablettával, vagy kaphat egy injekciót is. Majd akkor eldönti és szól a nővérnek. - Mutatott a mellette álló rózsaszín ruhás, barna hajú nőre. - De, hogy a kérdésére egyszerű választ adjak, ha a műtét kompiláció mentesen halad már délben az őrzőben lehet. Semmi fájdalmat nem fog érezni, hiszen a beavatkozás altatásban történik majd. Még reggel átnézem a friss eredményeket. Nyugodjon meg, próbáljon aludni, és kérem, éjfél után már ne igyon és ne egyen semmit. Jó éjt, Zlatan. Reggel találkozunk. - Mondta, majd már éppen menni készült mikor Lili utána szólt.

- Kérem, még csak annyit mondjon meg, hogy mennyi idő a teljes felépülés? 

- Hat, nyolc hét legalább. Utána pedig rehabilitációt javaslok.  - Osztotta meg, de látszott Lilin, hogy mindjárt kitör belőle a sírás. - Kisasszony, Zlatan hamar lábra áll, hiszen remek erőnlétbe van.

- Köszönöm. - Bólogatott szerelmem, és nekem átfutott az agyamon, hogy ő sokkal idegesebb, mint én, mégsem hibáztathattam érte, mert sosem volt egy erős jellem. Mégis hálás voltam, hogy végig mellettem állt, és mindenben segített. Ezzel bebizonyította, hogy tényleg szeret, és akkor is mellettem áll, ha a padlón vagyok. 

- Mikor léphet leghamarabb pályára?  - Hozta fel megint Mino, mire én csak megforgattam a szemem. Örültem volna, ha már nem kérdeznek annyit a doktortól, és végre mindenki hazamenne, és hagynának kicsit pihenni. 

- Mégis, hogy gondolod, hogy ilyeneket kérdezel? - Nézett rá szúrós szemekkel Lili. - Most mondta a doktorúr, hogy hat, nyolc hét, szóval valószínű nem azonnal. Zlatan annyit fog pihenni, amennyit csak akar. Világos? - Állt fel és mérgesen dús barna hajába túrt. - Az a fontos, hogy jól legyen. Nem a foci az első! 

- Már megint hülyeségeket beszélsz drágaságom. Ha nem tudnád ő egy focista! A karrierje a legfontosabb! 

- Igen, de... 

- Nagyon kérem, ne kiabáljanak, hiszen ez egy kórház, a betegnek pedig szüksége van pihenésre. Megkérném önöket, hogy távozzanak. - Szólt közbe az orvos és én hálás voltam, hogy nem nekem kellett leállítani őket. - Egyelőre legyünk túl ezen és az első hónapokon. Talán Szeptember végére már fogjuk látni, hogy mikor focizhat. De leszögezem semmit nem szabad siettetni. - Nézett mindhármunkra szigorúan. Ahogy a doktor kilépett Lili dühöngve csapkodott és magyarul káromkodott. Biztos voltam benne, hogy Minora haragszik, mégis megakartam nyugtatni. 

- Lili gyere ide! - Nyújtottam ki a kezem felé. - Édes kérlek! 

- Csak akkor beszélek veled, ha ő kimegy! - Mondta és szemei villámokat szórtak Mino felé. 

- Sajnos én még maradok. - Huppant le ügynököm az egyik fotelba. 

- Miért nem mész már el és hagysz minket kettesbe? 

- Mert van egy pár üzleti dolog, amit átkell beszélnünk.

- Igaza van kicsim, és hidd el az is nagyon lényeges. Neked pedig viasza kéne menned a hotelba. Késő van. 

 - Nem akarlak itt hagyni. - Ült végre az ágyam szélére, és szép szemeiből folyamatosan peregtek a könnyek. - Annyira félek a holnapi naptól.

- Édesem semmi baj nem lesz. - Emeltem meg a fejét. - Megkapom a bódító gyógyszerem, alszok egy jót, és ennyi. Lili ennek az orvosnak ez csak egy rutin meló, és nem egy szívműtétről beszélünk, hanem egy térd operációról. Látom rajtad, hogy fáradt vagy. Menj haza, és gondolj a babánkra, akivel rengeteget fogok játszani majd. Ne légy szomorú. - Töröltem le a könnyeit, majd megköszörültem a torkomat. Bár nem ilyen állapotában akartam erről beszélni, de előbb- utóbb ezen is túl kellett esnem. Komoly arccal néztem rá és folytattam: - Tudod, a széfben még van pénz, de írattam egy nyilatkozatot megelőzésként. Ez arról szól, hogy ha megszületik a fiunk onnantól kezdve egy bizonyos összeget minden évben átutalnak neked abból a pénzből, ami jelenleg az enyém. Ha pedig eléri a tizennyolcat teljes hozzáférést kap a számlámhoz. 

- Miért mondod most ezt nekem? 

- Mert úgy gondolom, mindenre felkell készülni.

- Butaság! Nem kell a pénzed. Egy fillér sem, és nem akarom, hogy ilyeneket mondj!!! 

- Szerelmem kérlek.

- Zlatan nem tudnék nélküled élni, szóval nagyon kérlek, ne készülj a halálodra. 

- Ez csak egy kis elővigyázatosság. De most menj! Holnap találkozunk, és tudd, nagyon szeretlek! 

- Én is szeretlek. Holnap már korán itt leszek. - Szorította meg a kezem, közelebb jött, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Nehezen engedtem el, és mikor Minoval az üzleti ügyeket beszéltük át, még mindig rajta jártak a gondolataim.

Lili: Egyedül sétáltam vissza a hotelba, és végig Zlatan szavain gondolkoztam. Nem is értettem miért hozta fel nekem ezeket a dolgokat, amik a pénzről szóltak. Sosem kellett tőle egyetlen fillér sem. A munkáim után mindig megkaptam a fizetésem, és teljes mértékben eltudtam látni magam. Francia országi mélyrepülésem után takarékoskodni kezdtem, hiszen nem akartam, hogy oda jussak, mint akkor. Beléptem a szobámba és a tus alá álltam. Próbáltam elkalandozni, és jólesett, hogy a meleg víz permetezi a bőrömet. Eljátszottam a gondolattal, hogy szerelmem mellettem áll a tus alatt és gyengéden kényeztet. Szinte testi fájdalmat éreztem, hogy csak képzeleteimbe játszódhat le ez az aktus, és rossz érzéssel bújtam be ágyamba, hogy reggel korán újra Zlatan mellett legyek. Már reggel hatkor ébren voltam és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam a dolgaimat és már indultam is a kórházba. Tudtam, hogy ennem kéne valamit, de túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy csak egy falat is lemenjen a torkomon. Betrappoltam a kórterembe, és láttam, hogy Zlatan jön ki a fürdőből, egy nővér segítségével. Azonnal lekabátoltam és a segítségükre siettem.

- Hogy aludtál? - Érdeklődött és próbált mosolyt erőltetni arcára. 

- Jól. - Hazudtam. - Te? 

- Fogjuk rá. - Mormogta majd fájdalmas arccal az ágyra ült. Segítettem neki felülni majd mindenféle dologról beszélgettünk. Mino is bejött, de szerencsére nem volt velünk sokáig. Jólesett csak kettesbe lenni vele. Melléfeküdtem és rádőltem a mellkasára, ahol idegességtől dübörgő szívverését hallgattam. 

- Lili ébredj fel. - Hallottam egy gyengéd hangot mire kinyitottam a szemem. 

- Elaludtam? - Ültem fel, és álmosan körbe néztem. 

- Ahogy hozzám bújtál szinte azonnal. - Simogatta meg az arcom. - De most volt itt a nővér, és hozta a gyógyszeremet, amit a műtét előtt kell bevennem. 

- Renden, akkor vedd be. - Álltam fel és engedtem egy pohár vizet. Zlatan bevette, majd pár perc múlva már mindenféle dolgokat mondott nekem, amik megmosolyogtattak,  de nagyon jól estek. Persze tudtam, hogy az orvosság mellékhatása miatt ilyen laza, és ilyen közlékeny. Még sosem láttam ezt a kiütött énét. Már éppen azt ecsetelte, hogy mit csinálna velem, ha most nem fájna a lába mikor bejött az orvos és egy pár műtős fiú is. Megkértek, hogy menjek ki, majd már csak azt láttam, hogy a műtőbe tolják. Végigkísértem és fogtam a kezét, addig, míg lehetett, és végül egy puszival köszöntem el tőle. Szomorúan és idegesen ültem a váróba és nem is vettem észre, hogy Mino is mellettem áll. Jelenlétét csak akkor észleltem mikor az orrom elé dugott egy doboz kávét, és egy szendvicset. 

- Ezt neked vettem. - Szólt majd leült a mellettem lévő műanyag székre. 

- Köszönöm, de nem kérem. - Toltam el magamtól. 

- Nem mérgeztem meg egyiket sem. Fogadd el, mert állapotos vagy, és a babának szüksége van ezekre. A kávé amúgy koffein mentes, és a szendvics is  teljes kiőrlésű. Zlatan mondta, hogy ezeket szereted. 

- Igen, ez így van. - Néztem bele mélyen a szemébe és ekkor megkordult a gyomrom.

- Lili enned kell! Attól még, hogy koplalsz nem lesz jobb. 

- Jó, igazad van, de előbb kikell mennem egy kicsit a levegőre. - Álltam fel, és a liftek felé indultam. Kiléptem az Április levegőre és mélyeket szippantottam belőle. A szemeimből eleredtek a könnyek és magamba elmondtam Zlatanért egy imát, bár sosem voltam vallásos. Már  több mint fél órája kint ültem a padon és jobbnak láttam, ha visszamegyek mikor a hátam mögül egy ismerős hangot hallottam, amint a nevemet kiabálja. 

- Lili, Lili! - Szólt és csak egyre erősödött. Megfordultam és nem hittem a szememnek. 

- Stephan! - Kiáltottam fel örömömbe, majd felé szaladtam és szorosan magamhoz öleltem. Mikor elszakadtunk egymástól belenéztem csodaszép szemeibe és megkérdeztem: - Te meg mit keresel itt? 

- Úgy hallottam, ma nehéz napod lesz, és gondoltam szükséged lesz egy barátra. 

- Köszönöm, hogy eljöttél. - Bújtam újra a karjai közé és tudtam, ha ő itt van, már nem leszek magányos. 

Sziasztok!! Végre megírtam ezt is. Remélem tetszett nektek, és örömmel olvastátok. Furcsa volt egy ilyen műtétes részt írnom, hiszen én már rengetegszer voltam ilyen helyzetbe. Szerencsére az utolsó műtétem óta sokkal jobban érzem magam. Jelen pillanatban a költözés teszi ki minden időmet, és lehet, hogy egy ideig nem lesz gépem. Nem tudom, mikor fogom hozni a következő részt, de amint helyreállt a rend és tényleg berendezkedtünk, újra jelentkezek. Addig is sok puszi Nektek! Andrea. 

⚽️ 36!!! 🇿️🇱️🇦️🇹️🇦️🇳️🎂 ⚽️

  

Sziasztok!! A mai nap egy nagyon különleges nap!! Sajnos személyesen nem tudom kifejezni a jókívánságaimat, Mégis úgy gondolom, hogy mivel ez a blog róla is szól, illik megemlítenem a születésnapját.

Az elmúlt évben történtek vele jó és sajnos elég rossz dolgok is, amiből szerencsére már kezd helyrejönni.

Nézzük ezeket sorba: A múlt szeptemberbe Manchesterbe igazolt, aminek valljuk be nem örültem, de mégiscsak jobb normál időbe nézni a mérkőzéseit, mintha éjszaka kéne vadászni M.L.SZ közvetítések után, vagy valami Arab ligába ment volna, levezetni. A csapattal azonnal megnyerte az Angol szuperkupát. Itt gólt is rúgott és újra beállította a rekordját, ami abból áll, hogy minden csapatba ahol először pályára lép gólt szerez. Jól alakult az ősz, aztán volt egy kicsi megzuhanás, hiszen hat mérkőzést hozott le úgy, hogy nem talált a kapuba. Kapott is érte hideget-meleget. Decemberbe szerencsére visszaállt a rend ő pedig újra magára talált a csapatba. Február 26.-án győztes mérkőzést játszottak és ezzel megnyerték az Angol Ligakupát. Ezen a mérkőzésen Zlatan két gólt is rúgott, és megválasztották a mérkőzés legjobbjának is. Tovább jutottak az E.L.- be, ami elég nagy szó, hiszen a bajnokságba nem remekeltek. Új kollekcióval jött ki az A-Z ruháival, parfümjeivel és nemrég érkezett meg új mobil applikációja, a Zlatan Legends. Örültem, hogy miután sokan kérték, hogy legyen Androidra is, engedett és kijött ez a verzió. Letöltöttem, de őszintén megmondom nem jött be. A grafika szép, lehet versenyezni a többi szereplővel, de ennyi. Ilyen játékból rengeteg van és csak azért, hogy Zlatan nevét viseli, nem lett másabb sajnos. Minden szépen alakult, ám ekkor jött az Április és innentől már ismert a helyzet. Lesérült és a szezonba már nem is lépett pályára. A műtét után szinte semmit nem lehetett hallani róla. Majdnem egy hónapig teljes csend volt, amit én eléggé rosszul éltem meg, így mikor először kirakott egy képet az Instájára (amit a férjem elküldött nekem Facebookon) örömömbe elsírtam magam. Május 14. - én pedig az United megnyerte az Európa Ligát. Bár Zlatan nem játszott, de ott állt mankóval a pálya szélén. Nagyon jóérzés volt azt a mérkőzést végigdrukkolni, és az, hogy megnyerték már akkor reményt adott, hogy a szerződés lejárta után mégis marad a csapatnál. De nem is ő lett volna, ha nem adna okot a találgatásokra. Mikor lejárt a szerződése nem hosszabbította meg, hanem teljes nyugalommal elment nyaralni. Mivel sok PSG-s barátjával utazott együtt újra kitaláltak mindenfélét. Vicces volt olvasni ezeket, hiszen biztos voltam benne, hogy nem megy vissza a PSG-be, se a Barcába, és sajnos még az Ac Milanba sem. A nyaraláson meglepően aktív volt a közösségi oldalain, amiknek nagyon örültem. Rengeteg képet, videót tett fel a rehabilitációjáról. A héten olvastam, hogy október végétől már teljes edzésmunkát fog végezni. Amiben pedig nagyon- nagyon bízom, hogy ebben az évben pályára lép, és láthatom játszani, és ha még nem is lesz olyan, mint volt, legalább megközelíti a régebbi formáját.

Szóval Happy B. Day Zlatan!!!  💖

3/43 ⚽️ Menni vagy maradni ⚽️

Mino szavain gondolkozva lépkedtem a szemközti cukrászda felé, és rájöttem igaza van, ez ellen pedig semmit nem tehetek. Jogilag tényleg nem számítok, ami azt jelenti, hogy semmilyen információt nem kaphatok. Az pedig, hogy egy ismert személyről van szó, csak rosszabbá teszi a helyzetemet. Először úgy gondoltam tartanánk egy villám házasságot, de elvetettem ezt az ötletet. Semmi esély sincs arra, hogy Zlatan eltudna velem jönni, vagy idehívjunk valakit, aki összead. Sőt valószínűleg kinevetne, mikor ezt előadnám neki. Tehetetlenül és szomorúan vártam a fánkomat, és a narancslémet, mikor a telefonom csörgése csapta meg a fülem. Előkotorásztam és nagy mosolyra húztam a számat.

- Szia Stephan. - Köszöntem bele és próbáltam jókedvűnek tűnni. Nem akartam, hogy mindig szomorúnak gondoljon.

- Szia, Lili. Hogy van Ibra? - Érdeklődött, ami igen jól esett.

- Jól, az orvos szerint van még esély, hogy a műtét után játsszon.

- Akkor jó, ennek örülök. - Mondta majd pár perc csend után folytatta. - Arra gondoltam, ha hétfőn eljössz Rómába, szólok anyukádnak, hogy repüljön ő is ide. Sokat volt Kittivel, és most veled tölthetne egy kis időt. 

- Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy odarepülök.

- Miért? Nem kéne egyedül lenned abba a nagy házba, mert a végén becsavarodnál az unalomba és a magányba.

- Lehet, de úgy gondoltam, hogy elrepülök Amerikába, hogy ott legyek vele. – Utaltam Zlatanra.

- De Lili nem ezt beszéltük meg Ibrával, és most...

- Nyugi már Stephan! Ha nem vagyok mellette, akkor sokkal rosszabb lesz, minthogy otthon üljek, és ne csináljak semmit!

- Mi lesz az orvosi vizsgálatokkal?

- Holnapra bejelentkeztem, és tudom, hogy szombat van, de az orvosom segítő kész volt. Utána pedig elég, ha csak a következő hónapba jelentkezek nála.

- Lili ez akkor sem így működik. - Teremtett le, és kicsit rosszul esett, hogy nem áll mellettem.

- De nem lesz baj, hidd már el! Bár kicsit aggódom, hogy Mino ellenem fogja hangolni Zlatant, és addig fogja tömni a fejét, míg tényleg nem engedi, hogy menjek.

- Talán mert ő is csak jót akar.

- Mino? - Nevettem fel, és beleharaptam a fenséges csokis fánkomba, amit végre kihoztak. - Szerintem ő lenne az utolsó ember, aki jót akar nekem. Láttad volna az undort az arcán mikor találkoztunk. Sőt még azt is mondta, hogy jogilag senki vagyok, akinek nem fognak semmi információt kiadni Zlatan állapotáról. - Daráltam le neki.

- De ez nem igaz, mert ilyet nem tehetnek.

- Mi van, ha mégis? Elvégre igaza van, mert nem vagyok se családtag, se semmi...

- A mennyasszonya vagy, és a gyereke anyja. Maximum írtok egy papírt, vagy akármit, és elvan rendezve a dolog. Mellesleg ez hülyeség, mert ilyen nincsen. Látod nekem is megengedték, hogy bemenjek Kittihez, pedig akkor még csak a barátnőm volt.

- Igazad lehet, és ez a papír sem tűnik olyan rossz ötletnek. - Méláztam el. - Lehet, megkérem, hogy írjunk egy nyilatkozat félét. Csak a biztonság kedvéért. Tudod attól tartok, hogy tényleg semmit nem fognak mondani, és akkor hiába ülök a váróba. Ez a pasi bármit el tud intézni, csak, hogy ne jussak Zlatan közelébe.

- De Ibra belement az utazásba?

- Eddig igen, de mi van, ha meggondolja magát?

- Nem tudom, de ha igazán szeret, akkor itt az idő, hogy bizonyítsa és kiálljon melletted.

- Igen, igazad van. - Mondtam. - Remélem, tényleg mellettem dönt, és nem fogja hagyni, hogy az ügynöke beledumáljon a kettőnk dolgába. Amúgy ti jól vagytok?

- Igen. Sajnos az Európa Liga elúszott, de a Bajnokságba jók vagyunk, és tartjuk a második helyet.

- Ügyesek vagytok, és büszke vagyok rád. Kittivel is minden rendben?

- Igen, csak megint keveset találkozunk, mert ha nem dolgozik, akkor az esküvő előkészületeivel van elfoglalva.

- Ez jónak hangzik. - Vidultam fel. - A tesóm jól bevan zsongva, és ahogy ismerem teli lesz mindenféle eseménnyel, és csillogással.

- Igen az biztos, bár szerintem túl sok lesz az extrém dolog.

- Inkább különlegesnek mondanám. A húgom egyik nagy napja, amit tökéletesre akar. Ne bántsd érte Stephan.

- Te hogy állsz már a készülődéssel?

- Én? Sehogy! Most éppen ez, ami az utolsó dolog az életembe. Tökéletesen megvagyok az esküvő szervezés nélkül. A babám és az apukája sokkal előrébb van, mint egy parti.

- Hihetetlen, hogy testvérek vagytok, de mégis mások.

- Igen, ez igaz, Kitti imádja a csillogást és az extrém dolgokat, én pedig inkább visszafogott vagyok. De most le kell tennem Stephan. Ezen a papír dolgon elgondolkozok. Köszönöm az ötletet.

- Remélem sikerül, de ha mégsem akkor tudd, hogy még mindig megvan a szobád.

- Köszönöm. Vigyázz magadra és a húgomra, nehogy a végén még egy nagycirkuszt is megrendeljen, hatalmas rózsaszín unikornisokkal, vagy egy csoki szökőkúttal.

- Na persze még csak az kéne. - Nevetett fel, majd még egy kis ideig elviccelődtünk, hogy Kitti milyen ötletekkel állhat elő, utána pedig búcsúztunk. Ekkora már a fánkom is elfogyott, majd egy üveg vízzel és némi péksüteménnyel a kezembe visszaindultam a kórházba. Éppen Stephan papíros ötlete járt a fejembe, mikor egy ismerős szőke kisfiút láttam meg a recepció előtt.

- Maxi te meg mit keresel itt? - Kérdeztem tőle, mire a kisfiú rám emelte kék szemeit.

- Lili! - Mosolygott rám édesen, majd átölelt és adott két puszit. Imádtam ezt a kisgyereket.

- Ugye nem egyedül jöttél?

- Nem, anyával, csak ő elment a mosdóba. - Osztotta meg velem. - Apához jöttünk. Jól van?

- Persze, már sokkal jobban, na és te?

- Jól, csak kicsit félek, hogy valami baja lesz apának.

- Semmi baja nem lesz. - Guggoltam le hozzá. - Tudod apa erős, és felfog épülni, most pedig azért van itt, hogy a doktor bácsik mihamarabb helyre hozzák.

- Anya is ezt mondja.

- Anyának igaza van, bízz benne!

- Lili! - Hallottam hátam mögül Alexandrát, majd megfordultam és üdvözlés képen átöleltem. Mint mindig most is csinos volt. Dús fekete haja a háta közepéig ért, ami eltakarta barna bőr kabátját, és az alól kilógó bordó tunikáját.

- Szia, Alexandra, hogy vagy?

- Jól, csak ez a kórház szag teljesen kikészít! - Forgatta meg a szemét. - Nem tudod, merre van Zlatan? Úgy látom a recepción nem sok sikerünk lesz.

- Igen, nem nagyon szokott itt lenni senki. - Magyaráztam. - Gyertek velem, én éppen hozzá igyekeztem vissza.

- Köszönöm. - Mosolygott rám majd Maxival kézen fogva elindultunk a liftek felé. Alexandrával az utóbbi hónapokban gyökeresen megváltozott a kapcsolatunk. Már sokkal kedvesebb és sokkal segítőkészebb lett. Maxit is szívesen áthozta hozzánk, és sosem volt rám egy rossz szava sem. Úgy gondoltam a terhesség, vagy talán Benjamin változtatta meg. Mindenesetre örültem neki, hiszen én sem akartam rossz viszonyt ápolni vele. Beértünk a folyosóra, mikor Zlatan szobájából Mino lépett ki. Ahogy észrevett minket széles mosollyal üdvözölte Alexandrát és Maxit. Rólam szerencsére elfelejtett tudomást venni, így amíg ők beszélgettek bementem szerelmemhez.

- Szia. Visszajöttem, és hoztam vizet meg péksüteményt. Van csokis, meg gyümölcsös. Melyiket kéred?

- Előbb a vizet inkább, mert ez a kórházi valami borzalom. - Fintorgott, én pedig átnyújtottam a kért üveget.

- Alexandra is itt van Maxival.

- Az jó, de miért nem jönnek be?

- Mert Minoval beszélgetnek, de biztos mindjárt bejönnek ők is. - Mondtam és leültem az ágya szélére. Még mindig furcsa volt a helyzet, és az, hogy itt van, fehér kórházi ruhába, kiengedett hajjal. Számomra mindig is ő volt az erő és a tökéletes védelmező. Ezt pedig most nekem kell átvenni, és még ha félek is, nem mutathatom ki neki.

- Akkor jó, már hiányzik a fiam. Ugye te is ettél valamit?

- Persze, és még Stephannal is beszéltem. - Újságoltam el neki.

- Az jó, mert én is akarok vele délután. Tudnom kell, hogy akkor tényleg mehetsz- e hozzájuk.

- Már megint ez a hülyeség? - Kaptam a szavain.

- Lili értsd meg, nem akarom, hogy gyere. - Fogta meg kezem. - Aggódom érted, és ha engem műtenek, te egyedül leszel, idegesen, és...

- NEM ÉRDEKEL! - Csattantam fel. - Fejezd be és fogadd el a tényt, világos??

- Senki nem fog melletted lenni!

- Akkor elhívom anyádat, vagy akárkit. Kérlek, megígérted, és egész addig úgy volt, hogy kiállsz mellettem. Mi a jó fene történt most?

- Semmi, csak átgondoltam, míg távol voltál.

- Vagy megint ez a zsírdisznó beszélte tele a fejed.

- Ne hívd így Minot. - Nézett rám szigorúan, de nem vághattam vissza, mert belépett Alexandra és Maxi. Szerencsére Mino nélkül. Zlatan széles mosolyt küldött Maxi felé és próbálta eljátszani, hogy semmije nem fáj. 

- Mikor engednek haza? - Kérdezte a kisfiú aggódó hangon. 

- Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy feleslegesen nem tartanának bent. 

- Én is mehetek veled Amerikába? 

- Maxi neked itt az iskola. - Szólt közbe Alexandra én pedig csak csendben figyeltem őket. Nem akartam megzavarni semmit, elvégre sosem tudhatom mikor fognak legközelebb találkozni.

- Akkor írsz egy igazolást, és megoldjuk. - Nézett anyjára a kisfiú. 

- Maxi ez nem így működik. Az iskola igenis fontos. 

- De annyira szeretnék apával lenni. 

- Maxi nem lehet, mert anyának dolgozni kell. Ki fog rád vigyázni? 

- Majd Lili! - Nézett rám a kisfiú. - Lili veled megy ugye apa? - Nézett Maxi Zlatanra és én is kíváncsi voltam a válaszára. 

- Még nem tudjuk, de...

- Igen, Maxi én ott leszek apukád mellett. - Vágtam bele a szavába. - Egész végig. 

- Akkor én miért nem mehetek? Lili vigyázna rám. 

- Nézd anyukád is mondta, hogy neked első az iskola. - Léptem közelebb a kisfiúhoz. - De ha szeretnéd, mindenről értesítelek majd telefonba. Megegyeztünk? Felhívom anyukádat, ő pedig majd elmondja neked a részleteket. 

- Megtennéd? 

- Persze. - Mosolyogtam és tudtam, hogy ez még egy érv Zlatan számára, hogy velük repülhessek. Maxiék jó egy óra látogatás után indultak haza én pedig mindenben segítettem szerelmemnek, amibe kellett. Beszéltem az orvosokkal és úgy határoztunk, hogy hétfőn a lehető legkorábban fogunk indulni. Este nyolc felé pedig én is készülődtem haza. 

- Elmész? - Kérdezte Zlatan mikor látta, hogy készülődök. 

- Ha csak nem akarod, hogy itt aludjak a másik ágyon? 

- Nem, jobb lesz neked otthon. Mit beszéltél az orvossal? 

- Csak, hogy hétfőn korán indulhatunk. Esetleg szóljak a pilótádnak? 

- Nem, majd én elintézem. Mit csinálsz holnap? 

- Elmegyek ultrahangra, de utána azonnal jövök hozzád.

- Nem fontos ennyit velem lenned. Neked is pihenned kéne. - Nézett rám édesen és tekintetéből láttam, hogy mennyire fáradt. 

- Tudom, hogy mikor kell pihennem. Te ne aggódj, és inkább próbálj aludni. Szeretlek. - Léptem közelebb egy csókra. 

- Tényleg felhívod majd Alexandrát? - Kérdezte meglepett hangsúllyal. 

- Persze, hiszen megígértem Maxinak nem? 

- Akkor jó, köszönöm. Ezzel sem lesz gondom. - Sóhajtott. - Vigyázz magadra és holnap találkozunk. Jó lenne, ha én is melletted lehetnék a vizsgálaton. 

- Lesz még rá lehetőséged. Holnap találkozunk. Jó éjt Zlatan. - Köszöntem el újra és kiléptem a kórteremből. Este megint a hangjára aludtam el és reggel kapkodva mentem az orvoshoz. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van a fiammal. Szépen fejlődik, és minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Nyugodt szívvel léptem ki, a rendelőből, és egy gyors ebéd után siettem újra Zlatanhoz. Mosolyogva léptem be a kórterembe, de láttam Zlatanon, hogy valami gond van. 

- Szia, édes. - Mentem hozzá. - Hogy aludtál? 

- Szarul. - Vetette oda és elfordította a fejét rólam. - Azt hittem korábban jössz be. 

- Igen, de voltam a nőgyógyásznál tudod tegnap mondtam. 

- Azt gondoltam annak delelőt vége. 

- Délelőtt tízre volt időpontom, és egy kicsit elhúzódott, mert sokat beszélgettünk a babáról, és sok tanácsot kaptam. Megbeszéltünk egy következő időpontot is, és elmentem ebédelni. Hoztam neked is ennivalót. - Mondtam és próbáltam kedves lenni, bár láthatólag Zlatant semmi nem derítette jókedvre. - Kirakom akkor erre az asztalra, és segítek majd, ha kell valami. Gyere, ülj föntebb, megigazítom a párnád és...

- Hagyj már békén! - Mordult rám én pedig megdöbbentem a kiborulásán. - Nem vagyok béna, és egy kanalat még én is tudok használni. 

- Jó, csak segíteni akartam. 

- Ne segíts! Sőt inkább hagyj békén és menj el! 

- Történt valami, amíg nem voltam itt? - Puhatolóztam miközben kiraktam a levest a görgős asztalra.

- Semmi.... 

- Akkor miért vagy rosszkedvű? Mondott valamit az orvos, vagy esetleg, fáj valamid? Kérjek gyógyszert? 

- Nem kell! 

- Akkor egyél, kérlek. 

- Nem vagyok éhes. - Tolta el az asztalt olyan erővel, hogy majdnem kiömlött a folyadék. 

- Akkor nem eszel levest, de van hús is. - Mondtam és próbáltam még mindig nyugodt maradni, ám az agyam folyamatosan pörgött. - A fiaddal minden rendben. A doktor azt mondta szépen fejlődik és pont akkora amekkora az ideális. Már az időpont is megvan. - Meséltem, de a hatás elmaradt. Zlatan továbbra is fapofával nézett ki az ablakon. - Érdekel, hogy mikor fog megszületni a fiad? 

- Nem.

- Akkor jó, miről akarsz beszélgetni? 

- Semmiről, fáradt vagyok. 

- Jó, mert nekem van egy ötletem. - Kezdtem bele. - Esetleg beszélhetnénk arról, miért vagy ma ilyen bunkó? 

- Nem vagyok az. 

- De igen, és én próbálok kedves és aranyos lenni, viszont ez most nehéz. Sajnálom, hogy nem jöttem be délelőtt, de nehezen aludtam el éjszaka. Így pedig az orvos előtt fél órával ébredtem. Kapkodtam és nem volt időm beugrani előtte, bár szerettem volna. A vizsgálat után ebédeltem, mert a babának kellett, de ahogy tudtam siettem hozzád. Most pedig itt vagyok, de te...

- Lili nem fontos bejárni ide, ha gond. - Mondta és ekkor végre rám nézett Mogyoró szemeiből hatalmas szomorúságot olvastam ki. 

- Nem gond. Miért lenne az, mikor szeretlek?- Húzódtam közelebb hozzá. - Zlatan, mi történt, amit nem mondasz el nekem? 

- Semmi csak... - kezdte és furcsa volt, hogy kezd megtörni. - olvasom a híreket és mindenhol az van, hogy vége a karrieremnek. Mindenki ezt írja, az összes újság. Senki nem bízik bennem Lili. 

- Ne foglalkozz a sajtóval, mert ők csak azt írják, amiből nagyobb példányszámot remélnek. 

- De mi van, ha igazuk van? Ha senki nem bízik bennem, akkor mi értelme harcolni? 

- Nem az újságírók miatt kell, hogy visszatérj, hanem magad miatt. Vagy esetleg a fiad miatt. Láttad Maxi mennyire aggódik, és mennyire szeret. 

- Igen, tudom, de mi lesz, ha nem sikerül és csalódást okozok? 

- Nincs ilyen opció világos? Nem adjuk fel! - Mondtam keményen. - Mindenben segítek, és  biztos vagyok benne, hogy felépülsz és ugyanaz a focista leszel, mint előtte voltál.

- Komolyan mondod? - Kérdezte kicsit rekedt hangon. 

- Persze, és ne foglalkozz, az idióta firkászokkal rendben van? 

- Jó, köszönöm Lili, és ha már hoztad, akkor mégis megkóstolnám a levest és a húst is. 

- Ennek örülök. - Vidultam fel és örültem, hogy megbeszéltük a problémát. Délután újra bejött az orvos és közölte nem ártana, ha esetleg vasárnap indulnánk útnak. Ez a tologatás kicsit kiakasztott, de reméltem, ha hamarabb Amerikába leszünk én is többet tudok beszélni a doktorral. Zlatannal megbeszéltük, hogy én egy kórházhoz közeli hotelban fogok megszállni. Felhívtam a pilótát és úgy időzítettük, hogy vasárnap este nyolc körül indulunk. Mivel nem tudtam mennyi ideig tartózkodunk az államokban jó sok ruhát pakoltam a bőröndjeinkbe. Bár Zlatan végig azt magyarázta, hogy elég, ha Csütörtökig maradok, azért nem akartam magára hagyni az operáció után se. Vasárnap délelőtt pedig már indulásra készen álltak a csomagjaink, de a repülés előtt beszaladtam a kórházba, hogy akkor mindent még egyszer lefixáljunk. Semmit nem akartam a véletlenre bízni. 

- Nahát, Lilike. - Ütköztem bele Minoba ahogy a sarkon befordultam a folyosóra. 

- Mino, már megint itt vagy? 

- Igen, tudod egy pár óra múlva indulunk. Elköszönni jöttél? 

- Nem. - Kerültem ki mosolyogva. - Csak még pár dolgot megbeszélni Zlatannal. 

- Milyen dolgot? 

- Semmi közöd hozzá, de köszönöm az érdeklődést. - Szóltam lekezelő hangon, és benyitottam szerelmemhez a kórterembe. Egy csókkal üdvözöltem, majd már éppen kezdtük megbeszélni a dolgokat mikor Mino rontott be a szobába. 

- Ugye nem akarod, hogy ez a nő is jöjjön? - Kérdezte felháborodott hangon az ügynök. 

- De igen, Lili velünk fog tartani. 

- Mondd miért? 

- Mert szükségem van rá. - Hallottam Zlatant és legszívesebben felsikítottam volna örömömbe. Annyira boldog voltam, hogy kiáll mellettem. 

- Most az operáció kéne, hogy fontos legyen, és nem az, hogy ezzel legyél. - Mutatott rám, és ezt a hangsúlyt már eléggé nehezen tűrtem. 

- Már megbocsáss, de van nevem, és nem beszélhetsz úgy rólam, mintha valami szardarab lennék. Attól még, hogy a fejem fölött beszélsz a párommal mindent hallok. 

- Sajnos. - Forgatta meg a szemét, amivel egyre jobban felhúzott.

- Ide figyelj, nem érdekel, hogy mit gondolsz, mert...

- Álljatok már le! - Fojtotta belénk a szót Zlatan. - Nem akarom, hogy ez legyen, egész úton.

- Akkor hagyd itthon Lilit. 

- Mino értsd meg, hogy Lili nélkül nem tudom végigcsinálni. Ő tartja bennem a lelket. De te is kellesz, hogy segíts a média miatt. Legalább csak annyi ideig ne tépjétek egymást, míg ott leszünk. Ha csak egy kicsit is fontos vagyok nektek, akkor tűzszünetet köttök. Rendben van? Utána felőlem azt csináltok, amit akartok, de most ne. - Mondta szigorúan, szavai pedig mindkettőnket megérintett.

- Rendben van. - Mondta ki amit Zlatan hallani akar. - Nem piszkálom Lilit. 

- Köszönöm. - Néztem a szemébe. - Én is megígérem, hogy nem fogok akadékosodni. 

- Na, látjátok, már sokkal jobb nem igaz? - Kezdte Zlatan, és mikor megbeszéltük az indulási időt hazamentem a csomagokért. Már a kocsimnál voltam mikor Mino lépett ki két autó mögül. 

- Azért remélem, nem gondolod, hogy ezzel vége van. - Hallottam gúnyos hangját, amitől a vér is megfagyott bennem. 

- Nem gondolok semmit, és lehet, hogy Zlatant átvághatod, de engem nem. Tudom, hogy a tökéletes öltönyöd alatt egy szemét bunkó vagy, akinek minden a pénz. Zlatant is csak erre használod. 

- Lilike nem értesz ehhez, szóval inkább lépj le! 

- Örömmel, tudod, megyek pakolni, hiszen hamarosan repülök Amerikába. - Küldtem felé egy gúnyos mosolyt miközben beültem az autómba. A tükörből még láttam méregbe gurult fejét, amitől kitört belőlem a megkönnyebbült nevetés. 

⚽️ Végre kész lett!!! ⚽️

Sziasztok!!!

Végre elkészült a másik blogom ahol kizárólag az én véleményeimet olvashatjátok. Szó lesz benne fociról, F1-ről és egy kicsit tenisztről is. De ha valami fontosabb történik más sportágakba azzal is szívesen foglalkozok.

Először a Top 10- focistámat nézhetitek meg.
Szívesen várom a véleményeiteket.
Puszi Andrea: Katt ide.

UI: A jövőhéten pedig hozom az új részt, de ha még nem olvastátok el a tegnapit akkor hajrá!! :).